A csatlakozók alapanyaga elsősorban műanyagból és fémből áll.
Műanyag anyagok:
PBT (polibutilén-tereftalát): Általában a csatlakozótermékekben használják, repedésállóságot, ütésállóságot, jó elektromos tulajdonságokat, kopásállóságot, alacsony súrlódási együtthatót, önkenő tulajdonságokat, valamint olaj- és vegyszerállóságot kínál. Zsugorodási aránya 0,6–3,0%, hőmérsékletállósága körülbelül 230 fok, jó formálhatóságot és égésgátlást mutat.
Nylon (pl. Nylon 66, Nylon 6T): Jó szívósságáról, önkenéséről, vegyszerállóságáról és kopásállóságáról ismert. A Nylon 6T kiváló szívósságot kínál a Nylon 66-hoz képest, és alkalmas SMT csatlakozókhoz.
ABS: Jó ütésállóság, olaj- és kopásállóság, könnyű formázás és merevség. Körülbelül 100 fokos hőmérsékleti ellenállással általában kiegészítő csatlakozóelemekhez használják.
PC (polikarbonát) és LCP (folyékony kristályos polimer): Ezek az anyagok kiváló elektromos szigeteléssel és hőállósággal rendelkeznek, magas hőmérsékleten is stabil elektromos teljesítményt tartanak fenn, jó korrózióállóság és hőstabilitás mellett.
Fém anyagok:
A fémanyagok kiválasztása elsősorban olyan jellemzők alapján történik, mint a folyáshatár, szakítószilárdság, nyúlás, keménység és az R/T arány. Ezek a paraméterek kulcsfontosságúak a csatlakozó kialakítása és az anyagválasztás szempontjából; különösen, ha miniatürizálásra van szükség, különösen fontos a kiváló hajlítási teljesítményű anyagok kiválasztása.
Az anyagválasztás a csatlakozó konkrét alkalmazásától függ; például az autóipari csatlakozók nagyobb hőállóságot igényelhetnek, míg a szabványos elektronikus eszközök csatlakozóinál a költséghatékonyság és a könnyű formázás előnyben részesíthető.